Önellátó Kincses Kert

Szeretek teázni. Kint szakad a hó - idén szerencsére már többször - és bent a meleg szobában, egy könyvvel a kezemben fekszem pokrócba csavarva az ágyon. Mellettem a forró tea.  Mindenféle teám van és nagy részüket én magam gyűjtöttem túrázásaim során. Csak néha visz rá a kényszer, hogy vásároljak, de akkor is csak szálas gyógyteákat, filtereset már nagyon rég óta nem iszom. Jobb, ha nem termel feleslegesen szemetet az ember. Van néhány régi fém teaszűrőm, ezek tökéletesen használhatók.  A teának szánt növények többségét tudatosan gyűjtöm, mindig az előző évi fogyasztást alapul véve. Mindenből van itthon, amire szükségem van, sőt, van néhány olyan különlegesség, amire talán még senki más nem gondolt, mint például az olajfa levele.  Kedvenc teám a citromfű. Nem tudom elrejteni szenvedélyemet a citrusos-citromos ízek iránt. Levendulával szoktam keverni, de szinte minden teámba belecsempészek 1-2 levéllel. Tavasszal mindenképpen nevelni fogok néhány tövet, mert most a közösségi kert fűsze

 Az utóbbi 1-2 hónapban robbanásszerűen nőtt azon oldalak száma, ahol a csíráztatást népszerűsítik. Egyre több kertészeti webáruház forgalmaz csíráztató tálakat, csíráztatásra való bio magokat, de a bioboltok polcán is ott sorakoznak késő ősztől tavaszig.  Okkal népszerűek a különböző csírák, hiszen a téli időszakban is nagy mennyiségben juthatunk vitaminokhoz általuk.  Többféle edényt is találhatunk. Számomra mindig az a fontos, hogy ne vásároljak több műanyagot és felesleges jövőbeli hulladékot, illetve az is számít, hogy az otthon fellelhető eszközökkel ki tudjam váltani a vásárlást.  Van műanyag tálcás csíráztatóm is, ajándékba kaptam. Nincs vele semmi gondom, jól használható, könnyen tisztítható.  Amit vásároltam, az egy kerámia csíráztató tál, kicsit nehézkesebb benne csírát nevelni, de azt hiszem, végre sikerült kikísérletezni, hogyan is kell csinálni. Az a titok, hogy az agyagedényt előre be kell ázatni, illetve csíráztatáskor az edényt takarjuk le - én egy kistányért teszek a

 Néhány évvel ezelőtt találkoztam először a földimandula kifejezéssel. Azért figyeltem fel rá, mert a cikk, amelyik bemutatta, megemlítette, hogy allergiások is fogyaszthatják. Rögtön kiderült, hogy egyes számú célcsoportja vagyok a földimandulának, hiszen több diófélére is allergiás vagyok (bár a mandula csonthéjas, hogy korrekt legyek).  El sem tudtam képzelni, hogy milyen növény lehet. Az egyik facebook-os csoportban válaszborítékért lehet kérni magokat. Én ezt meg is tettem. Nem tudtam, mire számítsak. Néhány nap múlva megérkezett a borítékom, és amikor kinyitottam, 10 db icipici összetöpörödött gumócskát kaptam. Kicsit csalódott voltam, de követtem az útmutatást, beáztattam. Egy nap után a gumók szépen lassan megszívták magukat vízzel és finom, roppanós, édes ízű gumókká váltak.  Miután megkóstoltam és úgy értékeltem, hogy ízlik, a többi megduzzadt gumót szépen földbe tettem. Öntöztem és vártam. Megjelentek az első levélkék. Olyan volt, mint valami fűféle. Viszonylag gyorsan növek