Önellátó Kincses Kert

 Mindjárt kezdjük is a név tisztázásával, hiszen már ez vitaalapot szokott okozni emberek között - ok nélkül, mert ugyebár mindenki úgy mondja, ahogy akarja.  A magnólia a liliomfélék családjába tartozik, és nevének fordítása okán a magyar neve liliomfa. De legtöbben úgy ismerjük, hogy magnólia, ugyanis ez a latin neve. Azonban ha a latin nevét olvassuk ki, akkor valójában mannyóliának kellene kiejteni. De az idők során a magnolia név magyarosodott, és magnóliává vált. Sok ilyen magyarosítással találkozhatunk, számos példát lehetne hozni, de egy a lényeg: ne bántsuk egymást azért, mert valaki magyarosítva, vagy éppen latin kiejtéssel emlegeti. Sok vitával találkozik az ember a különböző közösségi oldalakon és csoportokban, ahol mindenki kizárólagos szakértőnek hiszi magát... Ahelyett, hogy magával a növénnyel foglalkoznának, ami - mint alább is kiderül majd - igazán izgalmas kis növény.  Ennek a bejegyzésnek nem célja a teljes körű leírás, inkább csak kiemelném a szépségü...

Sosem gondoltam volna, hogy valaha az életben eljutok egy másik földrészre. Aztán egyszer csak kiderült, egy évet Indiában tölthetek. És ha már itt vagyok, Nepálba is "átugrottam". Ki kell használni a lehetőséget. Éppen Nepálban sikerült találkoznom élőben azzal a növénnyel, amit otthon már egy ideje használok - vagyis használnék, mert egy picit mindig bajban voltam, mit hogyan kellene csinálni. Ez a növény nem más, mint a Sapindus mukorossi, vagyis a mosódió, helyi nevén Reetha.  Mi az a mosódió? A mosódió egy Délkelet-Ázsiában honos szubtrópusi fa, melynek termését hasznosítják magas szaponin tartalma miatt. Ez azt jelenti, hogy jelentősen lúgos, azaz tisztításra tökéletesen alkalmas. Angolul soapnut-nak hívják itt errefelé, és szinte úton-útfélen terem. Fillérekért hozzá lehet jutni terméséhez. A termés kicsi, gömbölyű és frissen szedve ragadós, amelynek a héját használjuk.. A héj alatt egy fekete magocska csücsül.  A burok három rétegből áll, egy külső védőrétegből, egy...

 Az elmúlt időszak tökéletes volt arra, hogy az emberek elkezdjék kreatív oldalukat megismerni. Elindult egy házi kenyérsütés hullám, főleg kovászos kenyér képek keringtek a közösségi oldalakon. Én akkor kimaradtam ebből az őrületből, mivel engem nem érintett a "maradj otthon" utasítás. De most, hogy egy nehéz időszakon vagyok túl, mégis arra vetemedtem, hogy újra megpróbálkozzak a kovászos kenyér házilag történő elkészítésével.  Igen, megint. Ugyanis már jópár éve volt egy ilyen őrület, akkor még Budapesten éltem és nagyon új volt ez a kovászos kenyér dolog. Belevágtam, de mivel elsőre sikerült elrontani (azóta sem tudom, mivel), abba is hagytam a próbálkozást. A receptre már nem is emlékszem. Lényegtelen is, azt hiszem :) Az első kenyér, ami azért egy valamire jó: olyan lapos, hogy lehet vele kacsázni... A második próbálkozásom már kis buci forma volt, gondoltam, zsemléhez hasonló kis valamit gyártok, hátha az jobban átsül. Így is lett, és valóban, némi zabpehely díszítésse...

Néhány évvel ezelőtt jutott először a fülembe a luffa tök neve, és ráadásul nem is a zero waste vagy hulladékmentes kifejezések kapcsán, hanem szakmai vonatkozásban. Arra kerestem megoldást, hogy az akkori, nagyon meleg déli balkonomra milyen növényeket tudok árnyékolóként termeszteni, ami befutja a falat, így hűti, árnyékot is ad, valamint haszna is van. Az uborka volt az egyik, de valójában nem vagyok egy nagy ubirajongó. A tökökön gondolkodtam el még, így kerültem kapcsolatba a luffával, valamint a hokkaido tökkel is. De egy szó mint száz: végül az uborka mellett döntöttem, mert sem luffa magot, sem pedig hokkaido magot nem lehetett annak idején egykönnyen beszerezni.  A luffa mag drága és rosszul is csírázik A luffa magot annak idején platina árban mérték (ha most aranyárban van, akkor kb. így viszonyítsuk). Ráadásul rendkívül alacsony a csírázási arány, azaz a magok többsége egyszerűen nem hajlandó kikelni. Egy marok magból jó, ha 2-3 kicsírázik, így arra is úgy kell vigyázni,...

 Az idei tavasz érdekesen alakult. Februárban tavasz volt, márciusban tél, az április pedig a bolondját járatta velünk. Most beléptünk a májusba, és hirtelen jött egy pár nap nyár, aztán ez a hétvége is jeges széllel zárult. Van egy olyan gyanúm, hogy a májusban sem fogunk unatkozni.  Az időjárás nem csak minket befolyásol. Késlelteti a növényeket is, így jártunk idén is, mondhatom, hogy szerencsére, a medvehagymával. Amikor a hagymák elindultak az avar alatt, utána hirtelen beállt a tél megint, így 2 hétig nem történt velük semmi, és ezután is csak szép lassan tudtak a levelek kibújkálni.  Most, május elején még van olyan terület, ahol a medvehagyma még csak bimbós, és van olyan is, ahol már el is virágzott. De ez nekünk jó, mert kaptunk pár extra hétvégét feltankolni a tartalékokat.  Én az utóbbi két hétben már nem is szedtem, annyira sok volt még itthon a hűtőszekrényben. Szerencsére a hagymalevelek sokáig elállnak. Úgy szoktam csinálni, amint leszeden és hazaérek...

  Mennyire népszerű cserepes dísznövény lett a minirózsa! Mindenféle színárnyalatban kapható, apró virágai hihetetlen szépek és ha szerencsénk van, még az illata is fenomenális. Most van anyák napja, de már szinte minden névnapra, születésnapra, keresztelőre, csak úgy ok nélkül is remek ajándék. Van azonban néhány dolog, amit érdemes tudni a minirózsáról, illetve annak gondozásáról, mert valami érthetetlen misztikus köd veszi körül ezt a növényt. Akár kapjuk, akár adjuk, érdemes a legfontosabb információkat begyűjteni róluk. Egyáltalán nem bonyolult.  1. A minirózsa is rózsa, a rózsa pedig nem szobába való A rózsák kint érzik jól magukat szabad levegőn, napfényen, esőben, levéltetvek és lisztharmat társaságában... No igen, a kártevők is nagyon szeretik ezt a csodaszép növényt, de ettől függetlenül nem lakásba való. Miért? Mert a lakásban olyan idő van, ami számunkra, embereknek megfelelő, szabályozzuk a hőfokot és a fény, a levegőáramlást, nincs eső, száraz a levegő. A rózsák,...

 Ha van balkonod és szereted a növényeket, biztosan átmentél már a "Milyen növényt neveljek az erkélyen" dilemma különböző fázisain. Először szerzel pár klasszikus növényt a családból vagy a szomszédoktól, mint a muskátli, a petúnia. Aztán rájössz, hogy neked valami sokkal különlegesebb kell. Jönnek a Bougainvilleák, a különböző citrusok, pálmák, majd mikor a Cycas kiszúrja a szemedet, úgy döntesz, ebből elég. Rájössz, hogy a citromfádon ehető termés lesz. Majd elkezdesz gondolkodni, hogy még milyen ehető dolgot termeszthetnél. Aztán elragad a hév, hogy önellátó erkélygazdává válj és teletolod spenóttal, céklával, fűszernövényekkel és falra futtatott uborkával az egészet. De ez nem elég, még mindig többet akarsz, még mindig különlegesebbet. És ekkor jön a felismerés: zöldségekből és fűszerekből is vannak különlegességek.  Ha ezeken a szakaszokon végigmentél már és itt tartasz, ajánlok neked néhány, általam már kipróbált, erkélyen garantáltan beváló fűszert. Ezek a fűszerek a ...

Nézegettem a napokban a szobanövényeimet, és mit látok? Egy virágot a Spathipyllum 'Chopin' levelei között.  Ez egy nagyon érdekes dolog, mert pont egy hónappal ezelőtt látogattam meg Növényt és Lucát, és panaszkodtam nekik, hogy a spathim nem igazán akar virágozni. 3 éve mentettem őt a halál torkából, nagyon rossz állapotban volt. Akkor megbeszéltem vele, ha feléled a víztől, hazaviszem. Feléledt, hazahoztam. Azóta pedig csak úgy van. Gyönyörű szép, szó se róla, de még nem virágzott. Már másodszor kellett szétültetnem egy év alatt, mert nagyon besűrűsödött. Most úgy döntöttem, egyelőre nagyobb cserepet nem kap, és tőosztást sem csinálok. Erre sikeresen bevirágzott.  Nagyon boldog vagyok, mert több év gondoskodás apró pici eredménye ez. Talán az is segített, hogy felváltva kap bokashi levet, gilisztateát és erjesztett csalánlevet, tápoldat helyett.  Régen nagyon sok növényem volt, de ma már jelentősen leredukáltam a gyűjteményemet. Megváltam szeretett broméliáimtól, orchi...

  A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt.  Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni.  Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk.  Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem ...