Mennyire népszerű cserepes dísznövény lett a minirózsa! Mindenféle színárnyalatban kapható, apró virágai hihetetlen szépek és ha szerencsénk van, még az illata is fenomenális. Most van anyák napja, de már szinte minden névnapra, születésnapra, keresztelőre, csak úgy ok nélkül is remek ajándék.
Van azonban néhány dolog, amit érdemes tudni a minirózsáról, illetve annak gondozásáról, mert valami érthetetlen misztikus köd veszi körül ezt a növényt. Akár kapjuk, akár adjuk, érdemes a legfontosabb információkat begyűjteni róluk. Egyáltalán nem bonyolult.
1. A minirózsa is rózsa, a rózsa pedig nem szobába való
A rózsák kint érzik jól magukat szabad levegőn, napfényen, esőben, levéltetvek és lisztharmat társaságában... No igen, a kártevők is nagyon szeretik ezt a csodaszép növényt, de ettől függetlenül nem lakásba való. Miért? Mert a lakásban olyan idő van, ami számunkra, embereknek megfelelő, szabályozzuk a hőfokot és a fény, a levegőáramlást, nincs eső, száraz a levegő. A rózsák, ahogyan a legtöbb növény, a természet törvényeihez vannak szokva, nem az ember törvényeihez.
2. A minirózsa nem fagy el, de...
A minirózsát is ki lehet ültetni. De azt tudni kell, hogy a virágboltokban kapható kis cserepes növénykék nagyon fiatalok, ráadásul mesterséges környezetben születtek és nevelkedtek, sosem éltek át fagyot, ezért szoktatnunk kell őket a kinti időhöz és a télhez is. Hogy akkor miért nem marad meg lakásban? Egyszerű. Egy termesztőberendezésben van párásítás és próbálják az eredeti körülményeket szimulálni, egy lakásban nem. És ráadásul a termesztéskor rengeteg műtrágyát és tápoldatot kapnak, amelyek idővel kifogynak és a lakásban máris bekövetkezik a baj. De a legnagyobb problémát mégis inkább a természetes hőmérséklet-változás és fényviszonyok okozzák.
Az elfagyás azonban a fiatal, edzetlen növényeknél megtörténhet. Erre a megoldás pedig az, hogy 1-2 évig cserépben, dézsában neveljük szabadban, és csak a nagy mínuszok ellen vigyük be. Idővel a tő erős lesz és kiültetve - természetesen tő- és megfelelő metszéssel - télállóvá nevelhető.
3. A minirózsát teleltetni kell
Ha még nem ültettük ki szabadföldbe a minirózsánkat, vagy nincs is erre lehetőségünk, mert csak egy erkélyünk van, érdemes nagyon kemény teleken teleltetni. A teleltetés hűvős, de fagymentes, világos helyen történjen. Ekkor a növény ugyanúgy téli álomra szenderül, mint a kinti rózsabokrok, leveleit eldobja. Ekkor nem szabad locsolni, csak annyira, hogy ki ne száradjon, néha meg kell neki mutatni a vizet. Amint intenzívebben locsoljuk, a hidegben kirohadhat, vagy ha 1-2 fokkal emelkedik az idő, mert például besüt a nap az ablakon, azt hiszi, tavasz van és nekiáll hajtani. Télen a cél, hogy ezt a téli álmot biztosítsuk a cserepes rózsánknak.
4. A minirózsát is kell metszeni
Ezek a kis cserepes szépségek ugyanúgy igénylik a metszést, mint méretesebb társaik. Kétféle metszést alkalmazhatunk. Egyik az elnyílt virágok eltávolítása, amellyel arra serkentjük a növényt, hogy újabb virágokat hozzon. A másik az alakító metszés, ezt ugyanakkor végezhetjük, amikor a kinti rózsáknál, ősszel, amikor lelassul a nedvekeringés és a növény felkészül a téli alvásra, vagy tavasszal, még rügyfakadás előtt, a teleltetés végén.
5. A minirózsa fogékony a betegségekre és kártevőkre
A minirózsák mindenféle kísérletezés és nemesítés végeredményei, sőt, nem is végeredményei, hiszen a nemesítők folyamatosan "gyártják" az újabbnál újabb fajtákat. Minél jobban belenyúlunk a növény génállományába, annál jobban felejti az ősi ösztöneit, védekezési mechanizmusait, annál gyengébb lesz, kevésbé ellenálló. Így folyamatosan figyelnünk kell, hogy ne támadják meg gombás betegségek, illetve a kártevőket is vadásszuk le időben, a levéltetvek kifejezetten imádják őket.
Nekem kétféle minirózsám van immár harmadik éve. Az egyik már olyan rég nem virágzott (levéltetvek), hogy nem tudom a színét, a másik pedig narancssárga, ezt Kata barátnőmtől kaptam. Második éve kint telelnek az erkélyen, nemes egyszerűséggel egy nagy 12 literes vödörben laknak, tövüket télre mulcsozom, majd tavasszal visszavágom őket. Ez utóbbi sajnos idén elmaradt, mert februárban tavasz volt, aztán jött a tél, és mire a télből áttértünk a nyárba (őrület, követhetetlen), addigra már hipp-hopp virágba is borult az egyik. Úgyhogy a metszét menet közben ejtem meg, figyelek az egyensúlyra, hogy ne legyen túl nagy a lomb, illetve időben eltávolítom a virágokat, hogy növekedésre serkentsem a két kis hercegnőt.
Fotókkal is beszámolok majd a fejlődésükről az insta fiókomban és facebook oldalamon.
Ha érdekelnek további szobanövényes cikkek, ezt is ajánlom figyelmedbe:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése