Búzafű - a csodaszer

 

A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt. 

Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni. 

Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk. 

Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem tudom, ki próbált már füvet rágni, én bizony egyszer kíváncsiságból nekiláttam, de sok élményt nem nyújtott. Úgyhogy minden tiszteletem a teheneké. 

Viszont fantasztikus a leve. Először akkor találkoztam vele, mikor még Budapesten éltem, az egyetem alatt. De furcsa módon nem az előadásokon hallottam róla, hanem volt főnökömtől, aki épp búzafűlé kúrát csinált. Rávett, hogy én is igyam, mert mennyire egészséges és jó. Így beszereztem egy kézi búzafűprés gépet, vetettem némi ősbúzának nevezett magot és amikor elérte a megfelelő méretet - kb. 20-25cm magasságot, nyissz és letekertem. 

Felhívták ugyan a figyelmemet, hogy ha reggel, éhgyomorra iszom, csak nagyon kevéssel kezdjem, mert nagyon erős a hatása. Így is lett. Még jó, hogy hétvégére időzítettem. Kb. fél decit ittam meg, de olyan rosszul lettem, hogy azt hittem, itt a vég. Forgott velem a világ, annyira szédültem, hányingerem volt és nem tudtam a lábamon megállni. Mégis folytattam még 2-3 napig, emelve az adagot. A végére már nem is hatott rám az íze, azonban a szagától továbbra is rosszul voltam. Akkor vége is volt a nagy lelkesedésnek, évekre elsüllyesztettem a búzafűprést. 

Aztán nemrég elővettem. Egészen pontosan két hónapja, amikor csináltam egy kisebb kúrát, egészségügyi okokból. És ami nagyon meglepett, hogy most egészen ízlett a lé. Isteni édes volt. Bár kevés búzafüvet sikerült csak termesztenem, ezért kicsik voltak az adagok. 

Most megint megnőtt a búza, úgyhogy holnap el is kezdem megint inni, reggelente, minimális mennyiségekkel. 

A búzafű termesztése otthon

Igazán nem nehéz, de mégis vannak buktatói. Leírom, hogy én mit tapasztaltam, hátha valakinek nehézségei voltak és ezzel segíteni tudok.

Első dilemma a búzafű. Összesen három félével is próbálkoztam ez alatt a 3 kísérlet alatt. 

Néhány éve egy úgynevezett ősbúza csomagot vettem, a márkáját nem tudom már, de nagyszerűen csírázott. Nem voltak a szemek csépelve, a pelyva színe sötét szürke volt. Teljesen elégedett voltam vele, ami a termesztést illeti. Gyorsan megnőtt, szép zöld volt a levél, csak az íze volt borzalmas, de lehet, hogy az akkori ízlésemnek nem tetszett csak.

A második egy nagyon drága megoldás volt: a helyi bioboltban csak csíráztatásra való biobúza mag volt. Csak a csupasz mag, és amikor elvetettem, rögtön bepenészedett a föld, megtámadta a gomba. Második körben viszont már odafigyeltem és valamennyi kinőtt, de ilyet többet nem veszek. 

A harmadik, amit legutóbb vetettem, két hónapja, csak most nőtt meg, mivel végig az erkélyen volt egy 60 cm-es virágládában, a hidegben. Most kb. 25 cm magas a fű. Nagyon jól kicsírázott, ezt viszont kifejezetten étkezési búzának vettem. Nem is gondoltam, hogy csíraképes, de meglepett rendesen, pozitív értelemben. 

A második dilemma a búzafű természtése során a mennyiség. 

Sajnos ezt eddig még nem sikerült belőni. Azt tudom az első tapasztalatból, hogy ha levágom a füvet, még egyszer meg fog nőni, de aztán már újat kell vetni. Nálam egy 60 cm-es virágláda van televetve jó sűrűn, Ebből talán 3 napra tudok préselni kb. napi fél deci mennyiséget. De ez holnap pontosan kiderül, majd update-elem a cikket, ha letekertem a harmadát. Ez viszonylag kevés, így azt javaslom, hogy aki többször szeretne kúrát csinálni, érdemes két vagy három 60 cm-es virágládát bevetnie, szakaszosan, kb. 1 hónap különbséggel. Persze nyáron lehet, hogy kevesebb idő elég a vetések között, hidegben viszont lassabban nőnek. 

A harmadik dilemma a nevelés.

A búza szereti a napot, a vizet, mégis, én úgy vettem észre, hogy ha árnyékosabb helyen tartom nyáron, akkor sokkal sűrűbb és dúsabb lesz. Ez azért jó, mert több olyan kihasználatlan helyem van, ahová mást nem tudok rakni a fényhiány miatt, de így a búzafű megtalálta a helyét. Hűvösebb is van itt neki a nagy nyári kánikulában. De még csak egyszer termesztettem nyári időszakban, úgyhogy erről is majd írok kiegészítést, ha újabb tapasztalatokat szerzek.

A negyedik dilemmea: hulladéktermelés

Panel 4. emeleten eddig nehézkes volt a zöldhulladék kezelés. Ment a kommunálisba, valljuk be férfiasan. Aztán lett gilisztakomposztálóm, és azóta megoldódni látszik ez a probléma, ha nem is 100%-ban, de legalább most lesz hova tennem a letekert búzafű rostjait. Megy a giliknek, jó étvágyat nekik!

A búzafűlé kúra

Előre bocsájtom, nem olvastam komolyabban utána és nem is fogok. Annak idején nekem volt főnököm azt javasolta, hogy éhgyomorra igyam, de óvatosan. Ezenkívül Victoria Boutenko egyik könyvében is olvastam, hogy bármikor fogyasztotta. Így ezekből levontam egy következtetést. Ha a reggeli éhgyomros megoldás túl erős, akkor nap közben iszom meg, ha pedig még az sem esik jól, akkor a napi zöldturmixomba keverem el. Ebben a sorrendben is próbálom majd ki holnap, tehát reggel ezzel szeretnék majd indítani. 

Hatásait tekintve nagyon jó lúgosító, vértisztító, és ezek összességéből az jön, hogy bizonyos betegségekre kitűnő gyógymód lehet. A legjobb lenne, ha olyan mennyiség állna a rendelkezésemre, hogy akár minden hónapban beiktathatnék egy 3-4 napos búzafűlé kúrát. És ez is a cél. Jelenleg van az erkélyemen 3 virágláda, ebből csak egyikben van búza vetve, a másik kettő arra vár, hogy kikerüljenek belőle a növények és így azt is búzafű termesztésre használjam. Ehhez persze némi kertészkedés szükséges, amihez pedig a jó idő, ez még várat magára ezen a héten is. De talán május elején nekiállhatok a rendezkedésnek, kitakarítom az edényeket, friss, vegyszer- és műtrágyamentes földbe veteményezek és várom a csodát.