Ugrás a fő tartalomra

3 különleges fűszer az erkélyre

 Ha van balkonod és szereted a növényeket, biztosan átmentél már a "Milyen növényt neveljek az erkélyen" dilemma különböző fázisain. Először szerzel pár klasszikus növényt a családból vagy a szomszédoktól, mint a muskátli, a petúnia. Aztán rájössz, hogy neked valami sokkal különlegesebb kell. Jönnek a Bougainvilleák, a különböző citrusok, pálmák, majd mikor a Cycas kiszúrja a szemedet, úgy döntesz, ebből elég. Rájössz, hogy a citromfádon ehető termés lesz. Majd elkezdesz gondolkodni, hogy még milyen ehető dolgot termeszthetnél. Aztán elragad a hév, hogy önellátó erkélygazdává válj és teletolod spenóttal, céklával, fűszernövényekkel és falra futtatott uborkával az egészet. De ez nem elég, még mindig többet akarsz, még mindig különlegesebbet. És ekkor jön a felismerés: zöldségekből és fűszerekből is vannak különlegességek. 

Ha ezeken a szakaszokon végigmentél már és itt tartasz, ajánlok neked néhány, általam már kipróbált, erkélyen garantáltan beváló fűszert. Ezek a fűszerek a keleti - főként indiai konyha fontos alapanyagai.


Gyömbér 

Gyömbért nevelni nem túl bonyolult, bárki bármit mond. Be kell szerezni a boltok zöldségespultjain leárazott, kissé szottyadt, de még kis hajtáskezdeményekkel rendelkező gyökeret, beültetni egy nagyobb cserépbe, annak a felső rétegébe, locsolni és várni. Persze elő is lehet hajtatni, ahogy a legtöbb rizómát, sztólót, de anélkül is beindul, ha van benne még túlélési ösztön. 

A gyömbért indiában már több ezer éve termesztik és használják, rendkívül sokoldalú növény. A rizómát használják ételízesítőként vagy fűszerként. Curry-k, chutney-k, szószok alapanyaga, de szinte minden indiai ételben megtalálhatjuk. Jellegzetesen csípős íze van, amely éhgyomorra étvágygerjesztő, étkezés után pedig emésztésserkentő. Gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonítanak neki, főként kurkumával együtt alkalmazva. Az ájurvéda szerint is kiváló fűszer.


Természtése valóban nem bonyolult. Ha kihajtott, hamar megindul, és nagyjából fél-egy méteres sásszerű növény lesz belőle. Érdemes már tél végén, tavasz elején fűtött szobában kihajtatni és májusban, a meleg beálltakor ki lehet vinni az erkélyre, mivel legalább 8 hónapra van szüksége, hogy megfelelő méretű rizómákat neveljen. November környékén, amikor elkezd száradni a szára, betakarítható. 

Ne ijedjünk meg, ha a földből kiszedett gyömbérünk nem hasonlít a boltira. Nem rendelkezik majd olyan vastag "héjjal", de pár napig levegőn szikkasztva megkeményedik a külseje. 

Kétszer próbálkoztam vele, mindkétszer lett termés, de tapasztalatból mondom, hogy minél hosszabb ideig tartjuk kellemes körülmények között és minél nagyobb cserépbe ültetjük, annál nagyobb termés várható. 



Kurkuma

A kurkuma termesztése kísértetiesen hasonlít a gyömbérére, ezt nem is részletezem, talán az egyetlen különbség, hogy nagyon drága beszerezni, de megsúgom, időnként nagyspáréknál van akciózva, ekkor megéri beszerezni.

Ez a fűszer, amely egyébként kiváló gyógynövény is egyben, szintén Ázsiából származik, mégpedig déli meleg területekről. Indiai sáfránynak is becézgetik. Ételízesítőnek, színezéknek használja elsősorban a nyugati világ, az ájurvéda azonban rendkívül jó gyógyhatásait emeli ki, többek között gyulladáscsökkentő hatását. 

Kicsit másképp néz ki a földből kibújva, mint a gyömbér. Ne tévesszük össze a kereskedelemben kapható díszkurkumával, egy családba tartoznak, de amelyik díszes rózsaszín virágzattal rendelkezik, na azt ne együk meg. 



Indiai citromfű

Az indiai citromfű egyik kedvenc fűszerem. Sőt, nemhogy fűszerként, de teaként is napi szinten fogyasztom. Melegebb éghajlaton - Indiában például - nagyon könnyen tartható, szabadban, elvadultan is nő. Kellemes citromos illata és íze van. 

Kétféleképpen próbálkoztam már termeszteni. Az egyik módszer az volt, hogy vettem a kurkumához hasonlóan csomagolt növényt, és olyan szerencsém volt, hogy a "talpát" nem vágták le, így egy kis pohár vízben ki is gyökerezett. Ezt szaporítottam. Cserépben sajnos rövid életű volt, de akkor még nem ismertem a csínját-bínját, most már azóta okosabb lettem.

Jelenleg épp magról csíráztatom. Nagyon hálás, 2 nap alatt kibújt és már nyújtózik is a fény felé. 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csíráztatás - vitamin télen

 Az utóbbi 1-2 hónapban robbanásszerűen nőtt azon oldalak száma, ahol a csíráztatást népszerűsítik. Egyre több kertészeti webáruház forgalmaz csíráztató tálakat, csíráztatásra való bio magokat, de a bioboltok polcán is ott sorakoznak késő ősztől tavaszig.  Okkal népszerűek a különböző csírák, hiszen a téli időszakban is nagy mennyiségben juthatunk vitaminokhoz általuk.  Többféle edényt is találhatunk. Számomra mindig az a fontos, hogy ne vásároljak több műanyagot és felesleges jövőbeli hulladékot, illetve az is számít, hogy az otthon fellelhető eszközökkel ki tudjam váltani a vásárlást.  Van műanyag tálcás csíráztatóm is, ajándékba kaptam. Nincs vele semmi gondom, jól használható, könnyen tisztítható.  Amit vásároltam, az egy kerámia csíráztató tál, kicsit nehézkesebb benne csírát nevelni, de azt hiszem, végre sikerült kikísérletezni, hogyan is kell csinálni. Az a titok, hogy az agyagedényt előre be kell ázatni, illetve csíráztatáskor az edényt takarjuk le - én egy kistányért teszek a

Búzafű - a csodaszer

  A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt.  Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni.  Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk.  Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem tudom, ki próbált m