Ugrás a fő tartalomra

Kovászos kenyér házilag, kovászos lángos házilag - a katasztrofálistól az ehetőig

 Az elmúlt időszak tökéletes volt arra, hogy az emberek elkezdjék kreatív oldalukat megismerni. Elindult egy házi kenyérsütés hullám, főleg kovászos kenyér képek keringtek a közösségi oldalakon. Én akkor kimaradtam ebből az őrületből, mivel engem nem érintett a "maradj otthon" utasítás. De most, hogy egy nehéz időszakon vagyok túl, mégis arra vetemedtem, hogy újra megpróbálkozzak a kovászos kenyér házilag történő elkészítésével. 

Igen, megint. Ugyanis már jópár éve volt egy ilyen őrület, akkor még Budapesten éltem és nagyon új volt ez a kovászos kenyér dolog. Belevágtam, de mivel elsőre sikerült elrontani (azóta sem tudom, mivel), abba is hagytam a próbálkozást. A receptre már nem is emlékszem. Lényegtelen is, azt hiszem :)


Az első kenyér, ami azért egy valamire jó: olyan lapos, hogy lehet vele kacsázni...


A második próbálkozásom már kis buci forma volt, gondoltam, zsemléhez hasonló kis valamit gyártok, hátha az jobban átsül. Így is lett, és valóban, némi zabpehely díszítéssel el is készült a csoda. Ennek sem emlékszem a receptjére. 


Teljes kiőrlésű kovászos buci

Végül ezen felbuzdulva találtam egy nagyon jó kis kovászos lángos receptet, talán ez lett a legjobb az összes próbálkozás közül. Ennek a hozzávalói: 100g kovász, 250g liszt 1,5 dl víz, kb. 5g só, olaj. A recept eredetileg azt írja, hogy a kovászt először a vízzel kikeverjük, majd mehet bele az olaj kivételével minden (az majd külsőleg alkalmazandó), de én a sót később raktam bele kicsit, miután a többivel összekeverve pihent egy kicsit a tészta. Aztán pihentettem egy órát letakarva, beolajozva, végül kis gömbökre szaggattam, és azokat is pihentettem. Lángos formát közvetlenül sütés előtt alakítottam ki, elég könnyen kiszakad a közepe, így óvatosan kell csinálni. Forró olajban a szokásos módon kisütöttem. 

Kovászos lángos


Szóval ezek voltak az előzmények. Ennek az utolsó remek emléknek köszönhetően újra nekiálltam a kovászolásnak. Sajnos az első adag kovászról kiderült, hogy nem elég jó. Nagy nehézségek árán sikerült szereznem teljes kiőrlésű rozslisztet, amitől a kovász megtáltosodott, így végül sikerült egy csodás kis kenyérkét sütni belőle. A második próbálkozás jött be, azóta sütöttem még kétszer, de sajnos egyik sem lett olyan jó. 

A nyertes verzió hozzávalói (Szabi a Pék videója alapján): 350g TBL120 liszt, 100g teljes kiőrlésű búzaliszt, 3dl langyos víz, kb. 10g só, 150g kovász. Teljesen a videó alapján készítettem, így le sem írom. A sütésnél azt vettem észre, hogy nekem 3-4 perccel korábban ki kellene vennem, de így sem égett meg. 


A jól sikerült teljes kiőrlésű kovászos kenyér


Remek dolog saját kenyeret sütni, főleg, ha tudja az ember, hogy mit tesz bele. De valójában Néhány hét próbálkozás után átálltam másra, mert valószínűleg a kézzel dagasztásnál elrontom és így túl tömör lesz. De alkalmanként biztosan visszanyúlok még ehhez a recepthez és videóhoz. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csíráztatás - vitamin télen

 Az utóbbi 1-2 hónapban robbanásszerűen nőtt azon oldalak száma, ahol a csíráztatást népszerűsítik. Egyre több kertészeti webáruház forgalmaz csíráztató tálakat, csíráztatásra való bio magokat, de a bioboltok polcán is ott sorakoznak késő ősztől tavaszig.  Okkal népszerűek a különböző csírák, hiszen a téli időszakban is nagy mennyiségben juthatunk vitaminokhoz általuk.  Többféle edényt is találhatunk. Számomra mindig az a fontos, hogy ne vásároljak több műanyagot és felesleges jövőbeli hulladékot, illetve az is számít, hogy az otthon fellelhető eszközökkel ki tudjam váltani a vásárlást.  Van műanyag tálcás csíráztatóm is, ajándékba kaptam. Nincs vele semmi gondom, jól használható, könnyen tisztítható.  Amit vásároltam, az egy kerámia csíráztató tál, kicsit nehézkesebb benne csírát nevelni, de azt hiszem, végre sikerült kikísérletezni, hogyan is kell csinálni. Az a titok, hogy az agyagedényt előre be kell ázatni, illetve csíráztatáskor az edényt takarjuk le - én egy kistányért teszek a

3 különleges fűszer az erkélyre

 Ha van balkonod és szereted a növényeket, biztosan átmentél már a "Milyen növényt neveljek az erkélyen" dilemma különböző fázisain. Először szerzel pár klasszikus növényt a családból vagy a szomszédoktól, mint a muskátli, a petúnia. Aztán rájössz, hogy neked valami sokkal különlegesebb kell. Jönnek a Bougainvilleák, a különböző citrusok, pálmák, majd mikor a Cycas kiszúrja a szemedet, úgy döntesz, ebből elég. Rájössz, hogy a citromfádon ehető termés lesz. Majd elkezdesz gondolkodni, hogy még milyen ehető dolgot termeszthetnél. Aztán elragad a hév, hogy önellátó erkélygazdává válj és teletolod spenóttal, céklával, fűszernövényekkel és falra futtatott uborkával az egészet. De ez nem elég, még mindig többet akarsz, még mindig különlegesebbet. És ekkor jön a felismerés: zöldségekből és fűszerekből is vannak különlegességek.  Ha ezeken a szakaszokon végigmentél már és itt tartasz, ajánlok neked néhány, általam már kipróbált, erkélyen garantáltan beváló fűszert. Ezek a fűszerek a

Búzafű - a csodaszer

  A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt.  Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni.  Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk.  Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem tudom, ki próbált m