Ugrás a fő tartalomra

Luffa szivaccsal mosogatok

Néhány évvel ezelőtt jutott először a fülembe a luffa tök neve, és ráadásul nem is a zero waste vagy hulladékmentes kifejezések kapcsán, hanem szakmai vonatkozásban. Arra kerestem megoldást, hogy az akkori, nagyon meleg déli balkonomra milyen növényeket tudok árnyékolóként termeszteni, ami befutja a falat, így hűti, árnyékot is ad, valamint haszna is van. Az uborka volt az egyik, de valójában nem vagyok egy nagy ubirajongó. A tökökön gondolkodtam el még, így kerültem kapcsolatba a luffával, valamint a hokkaido tökkel is. De egy szó mint száz: végül az uborka mellett döntöttem, mert sem luffa magot, sem pedig hokkaido magot nem lehetett annak idején egykönnyen beszerezni. 

A luffa mag drága és rosszul is csírázik

A luffa magot annak idején platina árban mérték (ha most aranyárban van, akkor kb. így viszonyítsuk). Ráadásul rendkívül alacsony a csírázási arány, azaz a magok többsége egyszerűen nem hajlandó kikelni. Egy marok magból jó, ha 2-3 kicsírázik, így arra is úgy kell vigyázni, mint a szemünk fényére. 

Hol lehet beszerezni a luffa magot?

1-2 évvel később, amikor már egyre több helyen láttam eladó luffa magot, újra megpróbáltam beszerezni, és sikerült is néhány szemet kapnom, mondhatni ingyen. Ehhez egy magbörzés csoportban találtam valakit, aki válaszborítékért cserébe adott nekem. A magok szépek volta, egészségesek és én joggal reménykedtem, hogy valamelyik megindul. 1 db befutó volt. Úgy vigyáztam, mint a szemem fényére.

Azonban hamarosan, fél méteres magasságában, amikor már nekiállt virágozni, egy hirtelen költözés miatt meg kellett válnom tőle és sajnos a későbbi tulajdonosától végül csak szomorú hírt kaptam felőle. Itt van az a pont, amikor az ember végleg feladja, de nem, én nem adom fel! 


Szereztem luffa magot!

Nemrég a munkahelyemen sikerült hozzájutnom egy jó adag maghoz. Persze céges magok, mivel a munkahelyemen is kertészkedés a fő téma. Főnököm úgy adta oda, hogy rám bízza, mit teszek vele. Hazahozhattam volna, de helyette inkább kiválogattam a teljesen egészségeseket és azokat ott vetettem el. Ki is kelt talán kettő (kb. 15 mag volt összesen). Volt azonban néhány, amely látszott, hogy nem ért be, nem volt fekete a maghéj, hanem sápadt. Na ezeket hoztam el (különben ment volna a kukába) és kísérleteztem vele. Sajnos eddig nem sok sikerrel. 

Addig is, marad a bolti luffa

A luffa szivacsról azonban nem mondtam le azóta sem. Mióta először hallottam a növényről, összeolvastam a termesztésmeneten kívül is mindenfélét, aminek az lett a vége, hogy lecseréltem a műanyag szivacsaimat luffára. Ez a növény ugyanis tökéletesen alkalmas a mosogatásra, sőt, ha már elhasználódott, mehet is a komposztba, mert lebomlik. 


Milyen növény a luffa?

Kép: www.pixabay.com
A luffatökről sokan nem is tudnak mást, csak hogy szivacs készül belőle, pedig nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg róla. Mégpedig azt, hogy valójában ő egy lopótök féle. A növény maga fut, nem is akárhogyan, akár egy lugas pergolát is befuttathatunk néhány tővel. A virágai olyanok, mint bármelyik töknek, sőt, ehetőek is. Még a fiatal zsenge levelek is ehetők, a dísztökökön kívül szinte minden tökre igaz ez. Ezt egy új-zélandi permakultúra tanártól tanultam. A termés érdekes. Amikor a tök megérik, leválasztják a külső bőrszövetet és alatt ott van az általunk ismert luffa.

Én általában angol nyelvű - főleg ausztrál és új-zélandi - videókat szoktam nézegetni, így egy angol nyelvű videót tudok ajánlani, egy hölgy nagyon szépen bemutatja a luffatök természtésmenetét a magvetéstől a termés tisztításáig. Itt találjátok.

Luffa szivacs a boltokban

A luffa termésének általában mindenkinél ugyaz a sorsa: vagy fürdőszivacs, vagy pedig mosogatószivacs lesz belőle. Két formában kapható: egyik egy világos színű, préselt változat. Ezt vízbe kell áztatni és hatalmasra duzzad. Az a tapasztalatom vele, hogy nagyon kemény, nem feltétlenül kellemes vele mosogatni. Van egy másik formája: kicsit barnábban néz ki, de nincs préselve, eredeti hengeres formájában kapható. Ez kellemesen puha, nekem nagyon kézreáll. Mindkettőt méretre lehet vágni, és ezt még szárazon érdemes, mert utána már nehezebb lesz. 

Jelenleg is fut a luffa projekt itthon, addig is, használom a korábban vásárolt mosogatószivacsot. Sőt, egy kisebb darabbal mosogatom a macskám edényeit is, szóval ő is ezt használja (csak egy szolga végzi a piszkos munkát). Remélem még nyár végéig kitart ez a darab és már nem kell többet beruháznom rá, bízom benne, hogy ősszel saját mosogatószivacsokat szüretelhetek az erkélyemen. És természetesen saját magom is lesz, ehhez azonban teljesen be kell érjen a termés, csak a fagyok beállta előtt fogom leszüretelni azokat a példányokat, amelyekről magot lehet fogni. Keressetek meg ősszel, hátha tudok adni nektek is belőle :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csíráztatás - vitamin télen

 Az utóbbi 1-2 hónapban robbanásszerűen nőtt azon oldalak száma, ahol a csíráztatást népszerűsítik. Egyre több kertészeti webáruház forgalmaz csíráztató tálakat, csíráztatásra való bio magokat, de a bioboltok polcán is ott sorakoznak késő ősztől tavaszig.  Okkal népszerűek a különböző csírák, hiszen a téli időszakban is nagy mennyiségben juthatunk vitaminokhoz általuk.  Többféle edényt is találhatunk. Számomra mindig az a fontos, hogy ne vásároljak több műanyagot és felesleges jövőbeli hulladékot, illetve az is számít, hogy az otthon fellelhető eszközökkel ki tudjam váltani a vásárlást.  Van műanyag tálcás csíráztatóm is, ajándékba kaptam. Nincs vele semmi gondom, jól használható, könnyen tisztítható.  Amit vásároltam, az egy kerámia csíráztató tál, kicsit nehézkesebb benne csírát nevelni, de azt hiszem, végre sikerült kikísérletezni, hogyan is kell csinálni. Az a titok, hogy az agyagedényt előre be kell ázatni, illetve csíráztatáskor az edényt takarjuk le - én egy kistányért teszek a

3 különleges fűszer az erkélyre

 Ha van balkonod és szereted a növényeket, biztosan átmentél már a "Milyen növényt neveljek az erkélyen" dilemma különböző fázisain. Először szerzel pár klasszikus növényt a családból vagy a szomszédoktól, mint a muskátli, a petúnia. Aztán rájössz, hogy neked valami sokkal különlegesebb kell. Jönnek a Bougainvilleák, a különböző citrusok, pálmák, majd mikor a Cycas kiszúrja a szemedet, úgy döntesz, ebből elég. Rájössz, hogy a citromfádon ehető termés lesz. Majd elkezdesz gondolkodni, hogy még milyen ehető dolgot termeszthetnél. Aztán elragad a hév, hogy önellátó erkélygazdává válj és teletolod spenóttal, céklával, fűszernövényekkel és falra futtatott uborkával az egészet. De ez nem elég, még mindig többet akarsz, még mindig különlegesebbet. És ekkor jön a felismerés: zöldségekből és fűszerekből is vannak különlegességek.  Ha ezeken a szakaszokon végigmentél már és itt tartasz, ajánlok neked néhány, általam már kipróbált, erkélyen garantáltan beváló fűszert. Ezek a fűszerek a

Búzafű - a csodaszer

  A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt.  Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni.  Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk.  Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem tudom, ki próbált m