Ugrás a fő tartalomra

Mi "fán" terem a földimandula?

 Néhány évvel ezelőtt találkoztam először a földimandula kifejezéssel. Azért figyeltem fel rá, mert a cikk, amelyik bemutatta, megemlítette, hogy allergiások is fogyaszthatják. Rögtön kiderült, hogy egyes számú célcsoportja vagyok a földimandulának, hiszen több diófélére is allergiás vagyok (bár a mandula csonthéjas, hogy korrekt legyek). 

El sem tudtam képzelni, hogy milyen növény lehet. Az egyik facebook-os csoportban válaszborítékért lehet kérni magokat. Én ezt meg is tettem. Nem tudtam, mire számítsak. Néhány nap múlva megérkezett a borítékom, és amikor kinyitottam, 10 db icipici összetöpörödött gumócskát kaptam. Kicsit csalódott voltam, de követtem az útmutatást, beáztattam. Egy nap után a gumók szépen lassan megszívták magukat vízzel és finom, roppanós, édes ízű gumókká váltak. 

Miután megkóstoltam és úgy értékeltem, hogy ízlik, a többi megduzzadt gumót szépen földbe tettem. Öntöztem és vártam. Megjelentek az első levélkék. Olyan volt, mint valami fűféle.


Viszonylag gyorsan növekedett, így többször nagyobb cserépbe került, mire megtalálta végső helyét, egy hatalmas, kb.30 literes dézsát. Nagyon jól érezte magát, az a néhány mag (maximum 8 db) terjedelmes "díszfűvé" nőtte ki magát. 


Az utasítást szerint meg kellet várni, míg a zöldje elszárad, ez ősszel történt meg. Alig bírtam kivárni. 
Amikor a nagy része megszáradt, úgy, mint a krumplit, kifordítottam a gyökereket a cserépből. Rengeteg apró kis földimandulát találtam. 


Mérete miatt elég sokáig tartott mindet felszedni, de megérte. Egy egész tál apró kis gumó lett a jutalmam a 10 hónapos várakozás után. 



Ezeket a gumókat alaposan megtisztítottam, vízben leáztattam róla a földet, a gyökerektől megszabadítottam, majd kiterítettem és megszárítottam - közben persze el-eltűnedezett egy maroknyi. Ízre édeskés, állagra pedig talán a csicsókához tudom hasonlítani, csak sűrűbb, szárazabb. 

A szárított földimandula gumókat üvegben tároltam. De sajnos annyira megízlett, hogy következő évre nem maradt belőle. Így ismét felmentem a mag cserebere oldalra, de hiába kerestem, sehol nem találtam meghirdetve. Már az interneten mindenhol kutattam utána és sehol semmi, így kezdtem is lemondani róla. De egyszer csak egy kertészeti cikkben megláttam fotón. A cikk alá az volt írva: tigrismogyoró. Ekkor kezdtem el keresgélni ilyen néven és kiderítettem, hogy nem is olyan ritka növényről van szó. Horgászok is használják csalinak. Több neve van, hívják még mandulapalkának, chufának vagy zulu mandulának is. Sok hasznos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz. 

Jelenleg megint nincs földimandulám, úgyhogy felkerül ő is a listámra. Erkélyen egy nagyobb cserépben kitűnően termeszthető. A zöldje pedig olyan, mint valamilyen díszfű, így még mutatós is. Mindenképpen nagyon ajánlom azoknak, akik csak a lakásban vagy erkélyen tudnak növényeket termeszteni. Önellátás szempontjából nem biztos, hogy tudunk elegendő mennyiséget produkálni, de ha csak néhanapján tervezünk nasizni belőle, akkor mindenképp érdemes belevágni a termesztésébe. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csíráztatás - vitamin télen

 Az utóbbi 1-2 hónapban robbanásszerűen nőtt azon oldalak száma, ahol a csíráztatást népszerűsítik. Egyre több kertészeti webáruház forgalmaz csíráztató tálakat, csíráztatásra való bio magokat, de a bioboltok polcán is ott sorakoznak késő ősztől tavaszig.  Okkal népszerűek a különböző csírák, hiszen a téli időszakban is nagy mennyiségben juthatunk vitaminokhoz általuk.  Többféle edényt is találhatunk. Számomra mindig az a fontos, hogy ne vásároljak több műanyagot és felesleges jövőbeli hulladékot, illetve az is számít, hogy az otthon fellelhető eszközökkel ki tudjam váltani a vásárlást.  Van műanyag tálcás csíráztatóm is, ajándékba kaptam. Nincs vele semmi gondom, jól használható, könnyen tisztítható.  Amit vásároltam, az egy kerámia csíráztató tál, kicsit nehézkesebb benne csírát nevelni, de azt hiszem, végre sikerült kikísérletezni, hogyan is kell csinálni. Az a titok, hogy az agyagedényt előre be kell ázatni, illetve csíráztatáskor az edényt takarjuk le - én egy kistányért teszek a

3 különleges fűszer az erkélyre

 Ha van balkonod és szereted a növényeket, biztosan átmentél már a "Milyen növényt neveljek az erkélyen" dilemma különböző fázisain. Először szerzel pár klasszikus növényt a családból vagy a szomszédoktól, mint a muskátli, a petúnia. Aztán rájössz, hogy neked valami sokkal különlegesebb kell. Jönnek a Bougainvilleák, a különböző citrusok, pálmák, majd mikor a Cycas kiszúrja a szemedet, úgy döntesz, ebből elég. Rájössz, hogy a citromfádon ehető termés lesz. Majd elkezdesz gondolkodni, hogy még milyen ehető dolgot termeszthetnél. Aztán elragad a hév, hogy önellátó erkélygazdává válj és teletolod spenóttal, céklával, fűszernövényekkel és falra futtatott uborkával az egészet. De ez nem elég, még mindig többet akarsz, még mindig különlegesebbet. És ekkor jön a felismerés: zöldségekből és fűszerekből is vannak különlegességek.  Ha ezeken a szakaszokon végigmentél már és itt tartasz, ajánlok neked néhány, általam már kipróbált, erkélyen garantáltan beváló fűszert. Ezek a fűszerek a

Búzafű - a csodaszer

  A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt.  Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni.  Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk.  Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem tudom, ki próbált m