Ehető virágok az erkélyen

 Kis helyen is elfér a nagy zöldségarzenál mellett néhány dísznövény. Annak idején, amikor még eszembe sem jutott, hogy a kis erkélyemen gazdálkodjak, a dísznövények már ott voltak. Nem a klasszikus balkonnövények voltak a kedvenceim, de úgy tűnik, minél bölcsebb leszek, annál inkább az úgynevezett szokványos növényekhez konvergálok. No nem a muskátlihoz - bár hozzáteszem, néhány különleges változata nagyon is elférne még itt-ott -, hanem minden máshoz, amit ilyenkor kapni lehet a virágboltok és kertészetek polcain. 

Azonban feltett szándékom, hogy amennyi élelmiszert csak lehet, termeljek meg magamnak, így elkezdtem a multifunkciós növények felé kacsintgatni. Szeretem, ha van díszítő érték, ez is egy fontos szempont, de legyen emellett hasznos is - minimum védőnövény, amely elriasztja a kártevőket, és azért jó lenne, ha lenne ehető része is, így valójában a permakultúrás körforgásba is beilleszthető.

Mostanság nagy népszerűségnek örvend például a sarkantyúka. A pandémia óta egyre többen adják fejüket kertészkedésre és ismerkednek meg az alapokkal, így ők már tudják, hogy a sarkantyúka egy igazi csodanövény: fogyasztható a levele és a virága is, rendkívül dekoratív, a hosszan kúszó fajtája árnyékol, takar, kellemes mikroklímát teremt más növényeknek, és nem utolsó sorban az egyik legkiválóbb védőnövény, hiszen a levéltetvek jobban szeretik őt még a zöldségeinknél is. Én már évek óta alkalmazom és igazán jó tapasztalataim vannak vele kapcsolatban, így nagy szeretettel ajánlom is a természtését. 

Szintén nagyon nagy kedvencem a rózsa. Igen. Furcsa lehet, hogy őt hozom példának, egyrészt egy erkélyen cserépben nagyon nehéz nevelni, másrészt folyton valami megtámadja. Igen ám, de pont ez a cél. Ha pedig a levéltetvek nem támadják meg, és a virága kinyílik, máris megvan a házi rózsavíz vagy teafű is egyben. Ha sikerül illatos rózsát nevelnünk, akkor pedig még egy érzékszervünket kényeztethtjük általa. Nekem két szín van jelenleg az erkélyemen, az egyik illatos, a másik nem, mindkettő minirózsa. Eddig a virágot nem fogyasztottam, de idén úgy döntöttem, hogy teafűnek elteszek majd néhány fejet. 

Nagyon szeretem még a büdöskét. Klasszikus védőnövény, a régi házikertek egyik dísznövénye, de kevesen tudják, hogy valójában ehető a virágszirma. Bár a 'büdöske' nem túl bizalomgerjesztő. Ebben az esetben érdemes egy másik nevén szólítani, ő ugyanis hivatalosan 'bársonyvirág'. Így már sokkal jobban hangzik, nem igaz? 

Van még több növény is az erkélykertemben, amelyet fogyasztok és dísznövényként is használom, ilyen például az olajfám, amelynek a leveléből immunerősítő teát szoktam készíteni, vagy az aloe verám, a kövirózsáim. 

A legvégére hagytam azonban egy olyan kétnyári dísznövényt, ami évek óta folyamatosan a salátáimat díszíti. Az árvácskáról van szó, annak is kisvirágú változatát fogyasztom. A virágok csodaszépek, jelenleg 7 szín van belőlük, de még kettőt szeretnék szerezni és egy 9 rekeszes fűszernevelő edénybe bele is teszem őket, ez a következő hét terve. Jelenleg ugyanis egy 60-as virágládában vannak, ahol elég nagy most a zsúfoltság és nem hagyják egymást növekedni. Az a láda tökéletes lesz majd a csilipaprikáimnak, úgyhogy még a hét folyamán beruházok egy újabb emeletes edénybe. Ezzel még helyet is fogok spórolni. 

Végre itt van a tavasz, melegszik az idő, már alig várom, hogy egy dzsungel legyen az erkélyen.