Ugrás a fő tartalomra

Chilli paprika a lakásban

 Ha valamire alkalmas bármelyik lakás, az a chilli paprika nevelése. És talán nem is olyan nehéz az éves mennyiséget megtermeszteni, hiszen fajtától függően egy tövön igen sok termés lehet. 

Én kifejezetten szeretem a csípős ízeket, a chilli szinte minden nap szerepel az étlapon és rendesen elvonási tüneteim vannak, ha nem eszem belőle néhány napig (valóban függőséget okozhat!). Ezért már sokadik éve próbálkozom vele lakásban és erkélyen. Többnyire jó sikerrel, hiszen cserépben kitűnően nevelhetők.

Chilli fajták, amelyekkel probálkozok

Alapvetően szeretek kísérletezni és szinte megremegek, ha egy új fajtával találkozom. Idén tavasszal csak ellibegtem a palántaárusok mellett, gondoltam, célirányosan csak paradicsomot veszek, de a végén becsúszott egy skorpió, egy tulipán (vagy bohócsapka) és egy sárga habañero is 😅

A skorpió sajnos épp ezen a héten döntött úgy, hogy fizikai testét elhagyja, anélkül, hogy termést hozott volna. Ennek az oka az volt, hogy tavasszal töménytelen mennyiségű levéltetű lepte el az összes növényemet az erkélyen és nem győztem őket gyéríteni, a skorpiót pedig valamiért kétszer is tövig rágták (no ez nem igaz, mert nem rágták, nincs foguk). De jövőre ismét próbálkozni fogok, mert meg szeretném végre kóstolni, hisz én magam is skorpió vagyok, duplán is, így már csak presztizsből is...

A legjobban a habañero állt ellen a tetveknek. Valamiért ezt kevésbé szerették, termett is, bár elég visszafogottan. Korábban volt nekem sárga és piros, sőt, csokihabañero magom is, teremtek is, de valahogyan elfogytak a magok és nem fogtam újakat. Így most ismét arra hagyatkozhatom, hogy a pirosból és csokiból szereznem kell legalább palántát. 



A bohócsapka lepett meg a legjobban. Ő nőtt a legnagyobra, kifejezetten helyigényes fajta, és neki volt a legtöbb termése. Ennek ellenére egy hangyányit sem kóstoltam belőle, felfűztem mindet száradni és még mindig a konyhában lógnak a többiek mellett. 



Volt még a klasszikus kis hegyes felálló chilli, a "magyar", nem a macskapöcse, mert az még ennél is kisebb, de magom mindkettőből van, így ezek is szerepelni fognak a februári jelölőtábláimon. 

Pár hónapja kaptam viszont egy számomra igazi különlegességet, lila jalapeño-t, ami gazdasági érettségében lila, biológiai érettségében piros. És állítólag nagyon finom. Egyelőre magjaim vannak, ők is várják a februári magvetést. 

Ha azt nézzük, hogy én magam - bár egyedül élek, de - viszonylag sok chillit fogyasztok, még mindig lehetek önellátó ebből a élelmiszerből. Ha minden fajtából, amit fent említek - skorpió, sárga-piros-csoki habañero, lila jalapeño, macskapöcse, magyar, tulipán - egy tövet tartok (meg még ha becsúszik 1-2 tő más fajta), nagyjából meg is van az éves mennyiségem, azt is figyelembe véve, hogy szinte egész évben termeszthető, így akár teljes szezonban lesz valamelyiken termés. Nagyon várom a 2021-et, most már sokkal jobban oda fogok figyelni az erőbajnokokra is. 


Ha érdekelnek további fűszerek, látogass el ide is:

Önellátás és fűszerek

Oregano szüret az erkélyen


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csíráztatás - vitamin télen

 Az utóbbi 1-2 hónapban robbanásszerűen nőtt azon oldalak száma, ahol a csíráztatást népszerűsítik. Egyre több kertészeti webáruház forgalmaz csíráztató tálakat, csíráztatásra való bio magokat, de a bioboltok polcán is ott sorakoznak késő ősztől tavaszig.  Okkal népszerűek a különböző csírák, hiszen a téli időszakban is nagy mennyiségben juthatunk vitaminokhoz általuk.  Többféle edényt is találhatunk. Számomra mindig az a fontos, hogy ne vásároljak több műanyagot és felesleges jövőbeli hulladékot, illetve az is számít, hogy az otthon fellelhető eszközökkel ki tudjam váltani a vásárlást.  Van műanyag tálcás csíráztatóm is, ajándékba kaptam. Nincs vele semmi gondom, jól használható, könnyen tisztítható.  Amit vásároltam, az egy kerámia csíráztató tál, kicsit nehézkesebb benne csírát nevelni, de azt hiszem, végre sikerült kikísérletezni, hogyan is kell csinálni. Az a titok, hogy az agyagedényt előre be kell ázatni, illetve csíráztatáskor az edényt takarjuk le - én egy kistányért teszek a

3 különleges fűszer az erkélyre

 Ha van balkonod és szereted a növényeket, biztosan átmentél már a "Milyen növényt neveljek az erkélyen" dilemma különböző fázisain. Először szerzel pár klasszikus növényt a családból vagy a szomszédoktól, mint a muskátli, a petúnia. Aztán rájössz, hogy neked valami sokkal különlegesebb kell. Jönnek a Bougainvilleák, a különböző citrusok, pálmák, majd mikor a Cycas kiszúrja a szemedet, úgy döntesz, ebből elég. Rájössz, hogy a citromfádon ehető termés lesz. Majd elkezdesz gondolkodni, hogy még milyen ehető dolgot termeszthetnél. Aztán elragad a hév, hogy önellátó erkélygazdává válj és teletolod spenóttal, céklával, fűszernövényekkel és falra futtatott uborkával az egészet. De ez nem elég, még mindig többet akarsz, még mindig különlegesebbet. És ekkor jön a felismerés: zöldségekből és fűszerekből is vannak különlegességek.  Ha ezeken a szakaszokon végigmentél már és itt tartasz, ajánlok neked néhány, általam már kipróbált, erkélyen garantáltan beváló fűszert. Ezek a fűszerek a

Búzafű - a csodaszer

  A klorofill folyékony napfény. Nem tudom, hol hallottam ezt először, talán valamelyik egyetemi órán. És azóta mindig itt motoszkál a fejemben, ha meglátok egy zöldlevelű növényt.  Vegán vagyok és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, de ha a zöld színű levelek jönnek szóba, valahogy mindig elszomorodok, mert tudom, hogy minél több zöldet kellene a szervezetembe juttatnom, de elég nehéz kivitelezni. Egyrészt nagyon nagy mennyiséget kellene elcsócsálni, ami igen hosszú ideig tartana, másrészt vannak olyan levelek, melyeknek a rostjait szinte lehetetlen komolyabb fogínygyulladás vagy rágóizomgörcs nélkül elrágni.  Erre találták ki a turmixokat és a préselt leveket. A kettő között az a különbség, hogy a turmix az egész növényt tartalmazza a rostokkal együtt, a lé viszont tisztán a növények kipréselt leve. Ez kell nekünk a búzafűből is, mert a rostjai olyan erősek, hogy nem bírna vele az emésztőrendszerünk.  Na de rátérve a búzafűre: ez tipikusan tehénkaja. Nem tudom, ki próbált m